3És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. (2Kor 4,6) 4És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. (Ésa 45,7) 5És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. 6És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. (Jer 10,12;51,15) 7Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. (Zsolt 148,4) 8És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. 9És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. (Jób 38,8; Zsolt 33,6.7.9; Zsolt 136,6) 10És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. (Zsolt 95,5) 11Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. 12Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 13És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. 14És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. (Zsolt 104,19) 15És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. (Jer 31,35) 16Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. (Zsolt 136,7-9) 17És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 18És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
4Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi. (Ésa 40,26) 5Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
31Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? (Jób 9,10) 32A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? (Zsolt 40,13) 33Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? (Jer 31,35.36) 34Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? (Ján 19,18; Jel 1,7) 35Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? (Jób,38 8. 9.) 36Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? (Jób 32,8.9) 37Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;